Egy gyilkos tollba mondott végrendelete
2020. június 02. írta: Pataba13

Egy gyilkos tollba mondott végrendelete

Mais où sont les neiges d’antan? - de hol van a tavalyi hó? Vas István ezzel a mondattal foglalja össze A nagy testamentum előszavában Villon költészetét. Ki ez a bolygó hollandi, aki a vallásos középkorban megénekelte a halálfélelmet, a szexualitás örömét, a bordélyházak működését?

45845.jpg

Villon egy vad reformer. Egy olyan ember volt, akire ma egészen egyszerűen ráaggatnánk a csőcselék szót. Tanulni csak próbált, de egy alacsonyabb fokú oklevélen kívül másra nem futotta (pedig A nagy testamentumban leírja, ha a magisteri oklevele után folytatta volna a tanulást, nem vált volna belőle egy csavargó). Ezzel szemben nagyon is tudott lopni, részeg papot - önvédelemből - megölni, többször is bebörtönözték, halálos ítéletét száműzetésre enyhítették. Ám még értett még valamihez: kortársai közül a legkiemelkedőbben foglalta rímbe érzéseit. Lator László azt mondta róla,

verseinek kocsmaszaga, börtönszaga, szegényszaga, templomszaga, szerelemszaga, halálszaga, rothadásszaga van.

Mindegyiket megjárta, csodálatos utazásáról A nagy testamentumban ad számot. A templom és börtön mondhatni egy és ugyanaz, egy Thibault d’Aussigny püspöknek köszönhetően hónapokat raboskodott a meung-sur-loire-i börtönben - száraz kenyéren és vízen -, de még meg is korbácsolták őt! Aki ilyen sorsa jut, az kétségkívül piszok rossz társaságba keveredett, Villon ugyanis több szálon összeköthetővé vált azokkal a bizonyos Kagylósokkal. Egy ilyen ember a társadalom (akár jogosan) kirekesztett tagja, ezért tudja hitelesen versben megfogalmazni, milyen is egy bordélyház belülről, milyen egy kövér prostituálttal részegen hemperegni (Vastag Margot), milyen a múltba merengve számon kérni a régi szép idők elmúltát (Ballada a hajdani hölgyekről; Ballada a hajdani urakról), milyen megöregedni (A szép fegyverkovácsné panasza öregkorában). Igaz, Villonról 32 éves kora után nem marad feljegyzés, nem tudjuk, megöregedett-e, de tanáccsal, intelmekkel is ellátja a fiatalokat, elsősorban a fiatal férfiakat (Szép lecke az elveszett fiúknak vagy Jó tanítás balladája).

Nyelvészeti szempontból is érdekes a munkássága, hisz ő emeli be az irodalom alatti tolvajnyelvszokásokat irodalmi szövegekbe - vágánsköltészeti hatás -, éppen ezért ugyanúgy különössé válik kora olvasói számára, mint mondandójával. Mondandója kiemelkedő alkotásának A nagy testamentumot tartjuk számon, amely olyan ironikus életösszegzés, amely csíráiban kétségbe vonja a középkor bevett szokásait, ember- és társadalomképét, azaz - habár Villon hívő ember volt - a vallásos világképet. Részben erről is szól az életművét végigkísérő haláltáncmotívum, amely nélkül bizonyára más olvasatban állna rendelkezésünkre Az ember tragédiája Madáchtól, Lédával a bálban Adytól vagy akár Arany Jánostól a Hídavatás. A haláltánc az élet vidámsága mellett teszi le a voksát, az élet élvezésén, de cserébe figyelembe kell vennünk, hogy Isten másképp tekint a földi, profán örömökre. Villon megtestesíti a horatiusi carpe diem életérzést (a Búcsúballadában egy burgundi bor társaságában köszön el az élettől), a vallásosság mégis fontos szerepet játszik, így egyrészt lehet a reneszánsz előfutára és a középkori irodalom és a reneszánsz emberszemlélet közti összekötőkapocs. A bűnbocsánatba vetett remény, azaz a hit őt a középkor költője cím felé sodorja, mert a bűnbocsánatot remélő bűntudattal rendelkezik. Az életélvezet mellett ezért válik költészetének motívumaivá a mulandóság, a bűn, a könyörület, a megbocsátás, tehát az isteni feloldozásba vetett bizalom.

Hisz az ember élni akar, mert fél a haláltól.

Edgar Allan Poe A vörös halál álarca című novellája is arról tesz tanúbizonyságot, a halál elől nem tudunk menekülni, Villon se teszi, inkább - mondhatni - randevúzik vele. A halállal való randevú A nagy testamentumot az utolsó cseppjéig kimeríti, az asztalon azonban nem finom francia bor, hanem erotikus kalandok, nosztalgia, emberi barátságok és ellentétek felidézése van terítéken. A halál, az elmúlás mindenütt tetten érhető:

tudom, hogy a szerelemben suhog a halál ostora.

Életbölcsességeket közvetít, mintha azt mutatná a világ számára, levontam konzekvenciát megbotránkoztató életem csetléseiből. Ezáltal tanácsot is ad, például a szegénységtől való félelem elvetését. Sosem volt gazdag, de egy Jacques Coeur nevű kincstárnok sem, mégis meghalt.

A halálban mindenki egyenlő.

Ez szintúgy haláltánc!

halaltanc.gif

Foglalkozik az elmúlás hosszú, ám emberi léptékű sorozatával, a megöregedéssel is. Firtatja, ahogy a vénlányok a fiatal hölgyekre irigykednek, akiktől - Villon korára jellemző hímsovinizmussal - óvva inti a férfiúkat. „Szeszélyesek”. A megöregedés pozitív szemszögből megvilágítva is értelmet nyer, mivel időskorunkban várható leélt éveink megtisztulása. Ez Jean de Meun és Guillaume de Lorris közös alkotásának, a Rózsaregénynek a hatását jelzi, amelynek értelmében szoros kapcsolódást találunk Ovidus Ars amatoria-val, a szerelem művészetével. Ez nem más, mint nőknek és férfiaknak szóló, szerelmük meghódítására és megtartására vonatkozó humoros útmutatások gyűjteménye.

Versemből okulást nyerve, kövesse tanom

- olvasható benne. 

Nos, úgy látszik, az ókori emberek a maiakkal szemben, nem internetes (szenny)portálokon gyűjtöttek szerelmi praktikákat, hanem a költőktől, ráadásul Ovidiushoz akár a női szépítőszerek tematikájában is fordulhatott a kor embere (De medicamine faciei feminae). Ahogy Ovidius a Tristia című önéletrajzi elégiájában tájékoztat élete tapasztalatairól, úgy Villon is közli ezeket A nagy testamentumban. A benne említett személyek visszakövethetőek, kivéve Frémin, a fiktív alak, akinek a lírai én elbeszéli (rövid) életútját.

A Villon-fordításokkal a magyar közönség legkorábban Szász Károlytól találkozott, a francia költő gondolatait azonban Tóth Árpád, József Attila, Kosztolányi Dezső és Mészöly Dezső is átültette magyarra, az első teljes fordítás pedig Szabó Lőrinc, A nagy testamentumé Vas István nevéhez fűződik, akinek korábban is említett előszavával zárnám írásom:

Villon, mint példa? a gyilkos? a rabló? - mert tudvalevően az volt, ha nem is az a hetyke bandita és fenegyerek, akinek a Villon-divat idején képzelték. Azt hiszem, fölösleges is mondanom, hogy nem élete a példa, hanem az, amit ebből az életanyagból csinált, ahogy lírájában egy szélsőséges helyzet emberi és költői következtetéseit le tudta vonni.

A bejegyzés trackback címe:

https://eletmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr2815736622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vén motoros 2020.06.03. 17:24:59

Villonhoz más művészeti ágak képviselői is bátran csatlakoztak. Benvenuto Cellini önéletírása szerint (ő annak a bizonyos, szenzációs ezüst Sótartó-nak az ötvösművésze, amelyet még a vak is megcsodál), bizony ő is loptt, csalt, hazudott, sikkasztott, és - megelőző csapásként - hű szolgája segítségével jól összeszurkálta "hazug rosszindulatú ellenségét, aki megvádolta a bíróságon", de a szurkálások következtében SAJNOS nem tudott elmenni a tárgyalásra...

Fényhozó Kerub 2020.06.04. 04:15:24

Hiányolom a magyar vonatkozásban Faludy fordítását/ferdítését.