Eléri az irodalom a mai fiatalokat?
2019. december 10. írta: Pataba13

Eléri az irodalom a mai fiatalokat?

Megdöbbentő adatok keringenek az interneten, melyek szerint a fiatal, tanuló korosztály közel harmada nem egyáltalán nem olvas könyvet, sőt az öt százalékot közelíti azoknak a száma, akik ezt minden egyes nap teszik. Mi az oka ennek? Valóban kiszorította a videojáték a szépirodalmat?
32372_copy_1_8314929977_28fd740070_b.jpg

Az irodalomtól való elfordulás az ifjúság érdeklődési körének beszűkülésére is példa. A probléma már kisgyermekkorban jelentkezik, különösen a nemrégiben megszületett gyermekeknél. Ők ugyanis gyakran előbb találkoznak táblagéppel, laptoppal vagy okostelefonnal, mint könyvvel, annak ellenére, hogy a nekik szóló mesék fejlesztik a kreativitást és hozzájárulnak a szókincs bővítéséhez. Pozitívum ugyan, hogy a Harry Potter könyvek hasonló sikerrel törnek előre, mint pár évvel korábban, ám Berg Judit Rumini sorozatát vagy Lázár Ervin Négyszögletű kerekerdőjét teljesen felváltani látszik a digitalizáció.

Ugyanakkor muszáj megjegyezni, a ma 16-24 éves korosztályt tíz évvel ezelőtt kevésbé érintette a ma fennálló helyzet. A közülük olvasástól elfordulóknak nincs választási lehetőségük, az irodalomórák (és a magyar érettségi is) megköveteli, hogy legalább a kötelező olvasmányok szintjén foglalkozzanak a regényekkel. Ebben az esetben undorodva mutathatnak a „kötelező” jelzőre, ami sokaknál már megadja az alapvető hozzáállást ezekhez a könyvekhez.

A kötelező irodalom nem dísznek van,

ezek az olvasmányok - szinte kivétel nélkül - valamilyen értéket képviselnek, következtetéseket lehet levonni belőlük, történelmi információkat tartalmaznak. Ráadásul a legtöbb esetben, különösen a mai irodalom-tanmenet esetében a kötelező irodalom egymásra épül. Aki Vergilius eklogáit elmulasztja, annak sokkal nehezebb lesz később meglátnia a párhuzamot a római író és Radnóti Miklós közt, az ókorba való visszanyúlás pedig hosszú időn keresztül kíséri végig az irodalomtörténetet, nem beszélve azokról a magyar költőkről és írókról, akik antik kollégáikat tekintették etalonnak (kortárs irodalomnak ettől függetlenül hangsúlyosabb szerepet kéne adni az iskolában, mivel a közkedvelt kortárs művek hasonló sémákra épülnek, mint a bevettnek titulálható szépirodalmi alkotások csupán jobban igazodnak a mai fiatalok értékrendjéhez és érdeklődéséhez).

A kötelező olvasmányok tehát elengedhetetlen részét képzik az irodalomtanításnak, ennek ellenére nem feltétlen bizonyulnak megfelelőnek a mai fiatalok megszólításához. A digitális dzsungelben élőknek nehezebben fogja az Odüsszeia felkelteni az érdeklődését, mint valami akciókkal teli videojáték. Ezek is fontos szerepet játszanak abban, hogy a könyvek visszaszorulni látszódnak. A világ iszonytató léptékben gyorsul fel, az embernek folyamatos impulzusokra van szüksége, hogy lekösse magát, mert ami lassú, az unalmas. Az online térben azonnal kapunk választ, cselekvéseinket azonnal valamilyen hatás követi, de ha Babits versein elmélkedünk, az már nem tűnik emiatt olyan izgalmasnak, pedig mindenkinek szüksége van egy kicsit megállni. A 21. század egyik legnagyobb kérdése lesz, hogyan veheti fel az irodalom a képernyővel a versenyt. Hosszútávon nézve akár a magyar nyelv kérdése is ezen múlik. A „messenger-stílusú”, szlenges kommunikációval felnövő fiatalok teljesen más atmoszférában szocializálódnak, mint akik sűrűbben vesznek valamilyen irodalmi szöveget a kezükbe. Nem véletlen, hogy minél többet olvas valaki, annál inkább választékosabban tudja kifejezni magát. A szlenget beszélő kamaszokból később anyuka és apuka fog válni, akik ezt a fajta magyar nyelvet fogják gyermekeiknek közvetíteni. Képzeljük el, milyen lesz így a nemzeti nyelvünk állapota ötven év múlva!

A szülők példája ma is kiemelten fontos. Ha otthon a gyermek azt látja, hogy a szülei rendszeresen szórakoznak könyvek elolvasásával és örömüket lelik benne, akkor nagyon valószínű, hogy ő maga is kedvet kap hozzá. Ugyanakkor az olvasás (és az irodalom) megszeretetéséhez a tanárok szerepe is ugyanennyire hangsúlyos.image.jpg

Kérdés, hogy meg kell-e kongatni a vészharangot? Az Ipsos által fiatal felnőttek fogyasztási szokásait vizsgált felméréséből kiderül, hogy a résztvevők 28 százaléka soha nem olvas könyvet, további 35 százalék is csupán ritkábban, mint havonta vesz kézbe olvasnivalót. Így a 18-25 éves korosztályról elmondható, hogy csaknem kétharmaduk lényegében a könyvektől függetlenül éli az életét - írja az Index a felmérésre alapozva. Ebből az is kiderül, az olvasás gyakorisága függ az iskolai végzettségtől is. A szakmunkás végzettségűek nyilván kevesebbet foglalkozni irodalommal, mint azok, akik gimnáziumba és egyetemre járnak.

A fiatalok objektív (vagy annak tűnő) és szubjektív indokokat is felhoznak, amikor az alacsony szintű olvasási szokásaikról adnak számot. A legtöbben – 55 százaléknyian - azzal érvelnek, hogy a hétköznapi teendők sorába nem fér bele az olvasás, erre nincsen idejük. Az átlagosnál is gyakrabban említik az időhiányt a 20 év felettiek, a már dolgozó korosztályok. A fiatalok 31 százaléka a könyvek magas árával indokolja, hogy nem olvas többet – főleg a szakmunkás végzettségűek utaltak erre. Utóbbi érv elég gyenge lábakon áll, mivel manapság a művek többsége megtalálható és letölthető az interneten keresztül (itt lép fel az a paradoxon, hogy a figyelmet elvonó internetes világ olykor az olvasás barátja tud lenni). Természetesen az elektronikus könyvolvasás sokaknak - személy szerint nekem sem - nyújt olyan olvasói élményt, mint a nyomtatásban megjelentek, mégis úgy tűnik, van rá igény különben nem törtek volna rövid idő alatt fel az ebookok. Ízlések és pofonok, az elektronikus könyvek kérdése pedig egy másik téma.

A legtöbben az időhiányt jelölték meg, mint fő okot, amiért a fiatalok részéről elhanyagolttá kezd válni az irodalom. A rohanó, pörgő világ, amelyben senkinek sincs semmire ideje már a mai középiskolásokat is beszippantja. Itt azonban a szabadidő-beosztás szóba jön:

„van 10 percem, gyorsan megnézem, mit posztolt a haverom”.

Mi lenne, ha ebben a tíz percben egy novellát vagy verset venne a kezébe? Ez pedig az, ami szinte csak a fiatalokat érinti. Az idősebb generációk ezzel nem foglalkoznak, így ők tartják fenn a könyvipart.

Mert annak ellenére, hogy a fiatalok érdeklődése mintha megcsappant volna eme tudományág iránt, az egész társadalom szintjén nem beszélhetünk egyértelmű visszaesésről. Elsősorban a szépirodalomról van szó, mert írott szöveggel mindenütt találkozunk. Ilyen szempontból sem nevezhető „olvasásnak” a moslék stílusú chatelés a barátokkal. Persze az ellene felhozott kritikák nem azt jelentik, hogy mondjunk le róluk, csupán ezeknek a mérsékléséről lenne szó.

Nem a telefonozással van a baj, hanem a telefonozás mennyiségével. 

Az irodalomtól pedig nem szabad megspórolni az időt, mert ez az, ami hozzájárul a világ sokrétűbb megismeréséhez, a szókincsbővítéshez, a készségfejlesztéshez, az ember műveltségi szintjének emeléséhez, sőt akár a nemzeti öntudathoz is. Az irodalom tanulása (nem csupán az olvasása) képessé teszi az embereket az értékek felismerésére, megtapasztaltatja az esztétikai élményt, fejleszti az érzelmi életet, az empátiát, segít megérteni az emberi, társadalmi problémákat, felismerni az egyedi élményekben, tapasztalatokban az általános emberit. Lehetőséget teremt az ön- és emberismeret, a képzelet, a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére. Mindebből következhet az, hogy az irodalom ápolása a kulcs egy egészséges társadalomhoz. Mennyivel szebb és jobb világban élhetnénk, ha az emberek annyi időt töltenének az irodalommal, mint a pornóval vagy a közösségi médiával!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr9015346862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2019.12.11. 13:05:10

Rettenetesen felgyorsult a világ és még gyorsul is. Én 41 éves vagyok, tinédzserkori élményem az, hogy a nyaralóban a szünidőben olvasok jó könyveket és játszom a C64-el. Megfért egymás mellett és a C64 még nem adott olyan élményt, ami miatt az egész nap csak azzal törődtem volna. A kötelező olvasmányok esetében velem kifejezetten nehéz dolga volt a tanároknak, hamar megvettem a 111 híres regényt (44 híres eposzt stb.).
Viszont emellett más könyvek érdekeltek.

Úgy gondolom, hogy a fő gond az, hogy az ember vagy most születő generációk alapvető természetével nem "vág egybe" most az olvasás. Ez nagyon eretneknek hangzik, de kifejtve talán nem az. Időközben elérhetővé lettek olyan szórakozási formák (TV, konzol, számítógépes játék), amelyek korábban nem voltak ilyen mértékben elérhetők vagy nem nyújtottak akkora élményt, mint ma. Az ember alapvető természete ugyanakkor az, hogy a könnyebb élményt, élvezetet keresi. Ez a könnyebb élvezett a kisgyermek esetében az előbbi elektronikus eszközök.
Ez nem azt jelenti, hogy ez hasznos is, hiszen ha egy gyereknek csak cukrot és csokit adnál, simán enné egész nap azt (a fiziológiából kifolyólag ezek azonnali örömöt és magas energiatartalmat jelentenek, ezért a szervezet boldogság visszajelzést ad). A gyerekek ízlelőrendszere ugyanis evolúciós okokból ki van hegyezve az édesre és a keserű dolgokat az agyuk kevésbé jutalmazza.
A gyerek egyértelműen a kevesebb cselekvés - gyors eredmény irányába fog menni, ezt pedig ma az elektronikus eszközök adják meg nekik.

A fentiek nem jelentik azt, hogy akár a kreativitás, akár a képzelőerő, helyesírás stb. esetében ne lenne kulcsfontosságú az olvasás. Csak ezt nehéz megértetni a gyerekekkel, ahogy azt is, hogy a husit egye meg, ne a csokit...

midnight coder 2019.12.11. 21:37:31

@MEDVE1978: Mondjuk az Odüsszeia már 30 éve is büntetett, pedig akkor még ZX81-em sem volt. Meg a Kincskeresõ kisködmön, meg a Kõszívû ember fiai. Amúgy érdekes, hogy ehhez képest minden Jókai regényt elolvastam ami a kezem ügyébe került (vagy 15) és mind szerettem, csak pont ezt az egyet utáltam szívbõl. Ja, és a Légy jó mindhaláligot és a Pál utcai fiúkat is utáltam.

Novák Aircraft Ferencné 2019.12.11. 21:54:50

Hál'istennek egyre kevesebb lesz belőlük.. Ez a demográfiai válság egyik előnye..:)

Nem anyja Nikolics..Nikolicsné az anyja ! 2019.12.11. 22:13:13

@MEDVE1978: Hát én kb. ugyanekkor Playboyokat meg TFP-ket nézegettem(olvasgattam?), és naponta háromszor kivertem a farkamat..:))

Bircanyíró 2019.12.11. 23:01:58

Egyetértek az előttem szólóval: a már 30 éve is nehezen olvasható kötelező olvasmányokhoz való görcsös ragaszkodás teljesen kontraproduktív és kártékony. Ezek a könyvek a gyerekek számára már évtizedekkel ezelőtt sem voltak képesek átadni azokat az értékeket, amelyek egyébként imitt-amott tényleg bennük rejlenek. És ha így van, akkor mire számítsunk manapság? A mai gyerekek olvasási-szövegértési képességei sajnos amúgy is katasztrófálisak, ilyen körülmények között ezeknek a teljesen idejét múlt és bonyolult nyelvezetű alkotásoknak az erőltetése kizárólag rontani tud a helyzeten. A "klasszikusok" helyett bármi jobb lenne - Harry Pottertől kezdve akár a bugyuta képregényig - amivel fel lehetne kelteni a gyerekek érdeklődését az olvasás iránt.

ravon 2019.12.12. 10:41:50

@MEDVE1978: köszi, hogy felsoroltad az összes, értékében is avitt kötelezőt! Az ostoba naivitást éltető Légy jó mindhalálig, vagy a másoknak való totális és abszurd énfeladást és alárendelődést idealizáló Pál utcai fiúk (bár ennek vannal jobb pillanatai is) már akkor is értelmezhetetlen volt, amikor nekem volt kötelező.
Mellesleg kíváncsi lennék, az emlegetett vizsgálatban a szülők hány százaléka olvas rendszeresen...
Oh, és mindennek ellenére szeretek olvasni, de semmi olyat, amiről a hazafiság jutna eszembe. Ha már dolgok erőltetésénép járunk.. A kamasz korosztály pedig minden generációban szlengesen beszél, életkori sajátosság, a nyelv valahogy sosem dőlt még össze ettől.

nagyhanna2018 2019.12.12. 11:00:51

Félreértés ne essék, nincs bajom az olvasással, csak tudomásul kéne venni, hogy a 21. században élünk. Nemcsak hétszázéves versekkel lehet értéket közvetíteni, rengeteg kortárs, a messzemenőkig kifinomult művészeti kifejezőeszköz van az okostelefonoktól az internetig. A filmet is csak mostanság kezdik talán komolyan venni, pedig már az is elavult.

Jó dolog az olvasás, de nem kell neki ennyire kitüntetett szerepet szánni.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2019.12.12. 11:32:00

@nagyhanna2018: Érdekes, a West Pointon kötelező tananyag az antik görög és római irodalom..