16 magyar írónő és költőnő, akiket kihagytak a tankönyvek
2019. december 02. írta: Pataba13

16 magyar írónő és költőnő, akiket kihagytak a tankönyvek

Számtalan női íróról és költőről lehetne életrajzot vagy könyvet írni. Én mégis ezt 16 nőt választottam, hogy bemutassam életüket és munkásságukat.

penna3.jpg

Kezdjük a legelején! Az első számon tartott női írókat a magyar barokk adta hazánknak Petrőczy Kata Szidónia és Bethlen Kata személyében. Irodalomtanulmányainkra visszaemlékezve nem sok információt találhatunk róluk, a középiskolai irodalomtankönyvek említést sem tesznek róluk, igaz a magyar barokk, pontosabban a rokokó műfaját képviselő Gyöngyösi Istvánról sem.

Petrőczy Kata Szidónia 1662-ben született Kaszán, Trencsén vármegyében, mely a mai Szlovákia területén található. Első kézből - rokonai révén - ismeri meg a bujdosók életét, unokatestvére ugyanis Thököly Imrének. A Wesselényi-összeesküvés miatt Lengyelországba menekítik. Evangélikus neveltetésben részesült, az ebből eredő vallás- és világnézet pedig istenes verseiben bontakozik ki. Ezekre a versekre nagy hatást gyakorol a pietista (német) költészet hatása, így ezek a gyakorlati, keresztény élet fontosságát is hirdetik. Az istenes versek ritmikája elsősorban Balassi Bálint istenes verseire utalnak. Balassi verseiben az Istenhez való könyörgés, fohász és bűnbánás fontos szerepet játszik, ugyanakkor az ő reneszánsz világképébe az Istenhez való fordulás oka alapvetően valamilyen sorscsapás (melyhez az Isten segítségét kéri). Ebben ellentét van Petrőczy és közte, egészen egyszerűen a barokk és a reneszánsz istenkép miatt. Petrőczy akkor talált vigaszt a vallásban, mikor férje - Pekry Lőrinc - elhidegült tőle, illetve mikor Lőrincet a Rákóczi-szabadságharc kezdetén elfogják. Petrőczy sose tudta meg, mi lett a szabadságharc végkimenetele, ugyanis 1708 októberében Beregszentmiklóson - a mai Ukrajna területén - meghalt. Biztosan állíthatjuk róla, hogy ő volt a magyar irodalom (egyik) első női alakja.

A magyar barokk irodalom másik írónője (Árva) Bethlen Kata, aki Bethlen Sámuel ispánnak lánya, Bethlen Miklós kancellárnak unokahúga volt. 1700-ban született Bonyhán, a mai Románia területén. Életében sok megpróbáltatást kellett elszenvednie: négy gyermekét is eltemette, első házasságából született fiát és lányát elvették tőle, hogy katolikus hitben nevelkedjenek, ennek következtében szociális érzéke megnőtt, orvosi könyvekből autodidakta módon képezte magát, hogy betegeknek segítsen. Erősen fellépett a református hit védelméért, mecénásként szolgálta az Erdélyi Református Egyházközösséget.

Elsősorban naplót és memoárt szerzett, mely az akkori kor közkedvelt műfajai voltak. 1744-ben jelent meg emlékirata, a Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása. A könyv reprezentálja életét, birtokai igazgatását, mindennapjait, az egészet pedig erős, református vallásosság öleli át. Élete utolsó évében (1759-ben) jelenik meg Védelmező erős pais című imádságoskönyve.

A magyar klasszicista irodalom jelentősebb költőnője az 1795-ben született Dukai Takách Judit, a magyar Szapphó. A maga korában nem feltétlen műveivel vált ismerté. Schöpflin Aladár műkritikus, irodalomtörténész úgy vélekedett róla,

"jelentéktelen élet, még jelentéktelenebb költészet. De érdekes mégis. Oly keveset tudunk a múlt század elei magyar nőről, hogy még annyi dokumentum is, amennyit Dukai Takách Judit feltár, érdekel".

Ebben teljesen igaza van, Dukai Takách Judit alapvetően Berzsenyi hozzá írt verse miatt lett híres, de Berzsenyihez fűződő kapcsolatáról később.

Dukai Takách Judit - Petrőczy Kata Szidóniához hasonlóan - evangélikus volt. Soproni tanulmányait édesanyja betegsége miatt nem tudta befejezni, ekkor születnek meg az első elégiái, továbbá a népköltészet felé is fordult, mindegyikben betartva az időmértékes verselés szabályait. Ebben az időszakban Malvina néven alkotott.  Ez a különlegesen csengőn név James Macpherson Osszián-dalok című alkotásából ismert. Lehetséges, a skót költő valamilyen hatást gyakorolt Dukaira. Költeményei kéziratos formában terjedtek, el is jutottak olyan emberekhez, mint Kazinczy vagy Berzsenyi.

Utóbbi hozzá írt verse igazából egy eszmefuttatás a nők társadalmi helyzetéről, és Dukai Takács Juditot, mint a női nem korlátjait áttörő leányt aposztrofálja.  Az egész írás igazából egy felmagasztalás, emellett tanácsadás a fiatal költőnőnek, tehát Berzsenyi kijelöli az utat számára, amelyen ő maga is jár.

1818-ban - miután megházasodott első férjével - kevesebbet írt, és pontosan 18 évre rá egy tüdőbetegségen hirtelen életét vesztette.

Az időben egy kicsit ugorva a 20. század fordulópontján találkozunk Ady Endre feleségével, a Csinszkaként elhíresült Boncza Bertával, a kor legjellegzetesebb prózaírónőjével Kaffka Margittal és a közéletben is aktív impresszionistával, Tornay Cécilelel.

Boncza Berta a mai Románia területén, Csucsán született 1894-ben. Édesapja - Boncza Miklós - országgyűlési képviselő volt, édesanyja pedig a szülésbe belehalt. Gyermekkorában édesapja nem pótolta az anyai érzelmeket, csupán anyagilag támogatta Boncza Bertát, így lehetősége nyílt a fővárosi Erzsébet Nőiskolába, majd Svájcban tanulni. Az előszeretettel levelező Boncza Berta 1911-ben vette fel a kapcsolatot leendő szerelmével, Ady Endrével, akivel levelezésük egyre bizalmassá vált, ennek ellenére csak három évre rá, 1914-ben ismerkedtek meg személyesen is. A házasságot kisebb-nagyobb kalamajka előzte meg. Először is Berta édesapja egyáltalán nem támogatta a frigyet, sőt kifejezetten ellenezte 21 éves lánya férjhezmenetelét, ezért Bertának árvaszéki engedélyre volt szüksége. Másrészt Boncza már Lám Béla jegyese volt. Mindezt áthidalva 1915-ben összeházasodtak. Az egyik esküvői tanú Ignotus volt.

Ady a házasságkötés után betegeskedett, Boncza pedig odaadóan ápolta. Berta így lett Ady halála előtti évben kiadott A Halottak Élén című könyvének múzsája. A költő halála után Berta éveken keresztül pereskedett az Ady-családdal a hagyaték miatt. Boncza Berta csupán 25 évesen özveggyé vált, ám hamar különleges kapcsolat szövődött közte és Babits Mihály között. A szövevényes románcról - amennyiben lehet ezt annak nevezni - Babits a Nyugatban írt róla novellákat, rövid élettöredékeket Költészet és Valóság címmel (erről Boncza tíz évvel később ír könyvében).

1920-ban Márffy Ödönnel kötött házasságot, a festő életében pedig fontos szerepet töltenek be az ún. Csinszka-portrék. 1931-ben kötetet adott ki Csinszka-versei címmel, amellyel gyakorlatilag alkotói önállótlanságról, másodlagosságról tett tanúbizonyságot, mert a kötete egy Ady-epigonizmus. Életem könyve címmel jelent meg válogatott visszaemlékezése. Ebben többek közt levelek is szerepelnek Adyval, Babitscsal és Márffyval  folytatott kapcsolatáról, ezért az irodalomtörténetnek ezek nagyon fontos forrásként funkcionálnak.

lead_800x600.jpg

Boncza Berta és Ady Endre

“Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság”

- így vélekedett Fenyő Miksa az 1880-ban Nagykárolyban született Kaffka Margitról, akinek az élet csak 38 évet adott.

Műveire erősen kihatott, hogy édesanyja elszegényedett dzsentricsaládból származott. Kaffka az irgalmas nővérek szatmári zárdájában tanult, majd elvégezte a tanítóképzőt. Ezután 1903-tól Miskolcon, 1910-től Budapesten tanított. Kezdetben elégikus hangvételű, hétköznapi nyelvfordulatokat felhasználva írt verset, amellyel hamar kitűnt írótársai közül. Ezekben olykor-olykor megemlíti 1906-ban született fiát, Lacit. Ilyenkor Petinek, Lócinak becézi.

Hat évvel később, 1912-ben jelenik meg legismertebb regénye a Színek és évek. A könyv főhőse Pórtelky Magda, aki saját bőrén tapasztalja a női lét csendes pusztulását, mert a világ a nőknek csak egyetlen életlehetőséget, a házasságot nyújtja. A regény emellett tökéletesen ábrázolja Magyarország problémáit a századfordulón, illetve a nők elnyomott helyzetét. Egy illúziótlan társadalomképet fest fel, ehhez pedig - a korra is jellemző - impresszionizmus társul. 1914-ben jelenik meg az Állomások c. regénye, amelyben Rosztoky Éva főszereplő nőként nem a házasságban találja meg a maga kiteljesedését.

Kaffka könyveit átöleli a kor feminizmusa, háborúellenesség, az asszonyi sors bemutatása. Karrierjének azonban fiatalon, 38 évesen a spanyolnátha véget vetett. Sírja Budapesten, a Farkasréti Temetőben található.

Tormay Cécile karriere azon kevés emberek közé tartozik, akik azzal dicsekedtek, már akkor fasiszták voltak, mielőtt Mussolini megszületett. Ez persze túlzás, ha igaz lenne, már 6 évesen a fasizmusban hitt volna. Tormay német bevándorló családból származik, vezetéknevét nagyapja Krenzmillerről magyarosítja. Pesten a Mérleg utcában született, de házat korán át kellett adni a Kereskedelmi Banknak. Érdekesség, hogy az utca mai napig ugyanabban a formában megtalálható Budapesten, sőt ma a belügyminisztérium működik ott.

Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt 1911-ben jelenik meg, és egy pásztorlány és egy vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Magyarországon ez a könyve nem arat nagy sikert, ám a Olaszországban is kiadták. Ehhez az országhoz ideológiája, hanem szíve is húzta. Egy Francesca D'Orsay nevű nőbe volt szerelmes, őt több mint húsz alkalommal Firenzében meglátogatta és 15 éven keresztül szoros kapcsolat fűzte hozzá. Emellett Zichy Rafael leszbikussággal vádolta meg, hogy szerelmi kapcsolatot tartott fenn volt feleségével, Pallavicini Eduardinaval. Ugyanakkor Tormay Cécile nyíltan sosem vallotta magát leszbikusnak, habár novelláiban olykor-olykor utalást találhatunk a homoszexualitás elfogadására (netalántán pártolására). Tormay művészetében nyomott hagyott Pierre Louÿs Aphrodité című regénye vagy Szapphó költészete. Utóbbi novelláiban figyelhető meg, az antik alakok - különösképp nimfák vagy naiaszok - gyakran a homoszexuális kultúra néhány szimbólumát testesítik meg (például fényes aranyködből özönlő nimfa szüzek vagy a pázsiton egymást átkarolva táncoló meztelen naiaszok). Novelláskötete egyébként Apródszellem címmel ad ki a századfordulón.

Legvitatottabb pontja az életének mégsem Szapphóhoz és leszbikussághoz való kötődése, hanem a Bujdosó könyv című naplóregénye, amely 1910-es évek legvégét, az őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaságot mutatja be. A könyvben a Trianonban elveszített területek azonnal visszacsatolását sürgeti, kommunistaellenes és antiszemitista hangvétel mellett, javasolja a (szélső)jobboldali politikusok egy táborba gyűjtését, hogy felkelés törjön ki

"a nemzetünk leigázására törő zsidók és fő támogatójuk a hazaáruló Károlyi Mihály" ellen.

A könyv kiadása után alapítja meg a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, illetve 1923-ban elindította - és haláláig (1937-ig) szerkesztette -  a Napkelet c. irodalmi folyóiratot, amely a nemzeti-konzervatív ideológiát képviselte. Tormay Cécile életét végiggondolva folyamatosan fennáll a kettősség érzete, mivel radikálisan jobboldali nézetei teljes mértékben szembeálltak nemi identitásával.

Boncza Berta, Tormay Cécile és Kaffka Margit a 1900-as évek legeslegelején alkottak, a 20. Század folyamán pedig egyre több nő lett - akár a kortársai által elismert - irodalmár. Ilyen volt például a rendszerváltás idejében elhunyt Galgóczi Erzsébet. Egy parasztcsalád hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1930-ban. Gyermekkorát a falusi színjátszás, a versszavalás és versírás határozta meg, példaképnek pedig Petőfit és Adyt tekintette. Tizennégy évesen vett meg egy Ady Endre versgyűjteményt, amely nagy hatással volt rá, mivel a világháború ekkor már az ő kistelepülését is elérte:

 „1944 novemberében egy hozzánk szállásolt munkaszolgálatostól két tojásért anyámmal megvásároltattam Ady összes műveit. Elkezdtem az elején, mint egy regényt úgy olvastam sorba. Egy szót sem értettem belőle. A 683. Oldalon elértem az eltévedt lovasig. Ezt a verset tökéletesen megértettem. Magunkat éreztem benne, a falut amely a háború fenyegetettségében  félelmetessé lett: ahonnan eltűntek a férfiak, amely fölött a fenyegetettség érzése lett úrrá,meg a titokzatos  és borzasztó veszélytudat. Az eltévedt lovas a magunkra maradottság, a felénk ügető halál képét jelentette nekem.”

'45 és '49 között a Győri Tanítóképzőbe járt (itt kezdi el érdekelni a politika, negyven évre rá önkormányzati képviselő lesz), '59-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedik. Novelláiban, regényeiben gyakran a paraszti élet nehézségeiről, a szegényebbek problémáiról tudósít, mint körülbelül száz évvel ezelőtt Móricz Zsigmond. Novelláiból 1971-ben jelenik meg egy kötet Kinek a törvénye? Címmel.

Leghíresebb regénye a Vidravas, melynek írásakor két kisregény is születik (Szent Kristóf kápolnája és Törvényen belül). A könyv az 50-es évekbe kalauzol minket vissza, amikor ifjúságát töltötte. Hogy miért pont ez az évtized? Erről egy interjúban adott választ:  

„ Ez a korszak  iszonyú pusztítást, rombolást okozott az egész akkori magyar társadalom lelkében. Hiszen nem volt olyan osztály, réteg, amely vérveszteség nélkül megúszta volna az ötvenes éveket. A becsületes magyar érzelmű kommunisták, politikusok mellett sok száz munkást, parasztot, értelmiséget és kisembert zártak ártatlanul börtönbe. Megdöbbentő, de a korra nagyon is jellemző adat: az ötvenes években majd minden ötödik felnőtt magyar állampolgár ellen folyt valamilyen rendőri vagy bírói eljárás. … még a nemzeti önbecsülést, a nemzeti öntudatot is elvették azzal, hogy a második világháborús szerepükért az egész magyar népet bűnösnek bélyegezték meg. Szétromboltak mindenfajta emberi közösséget városon és falun egyaránt. Az egyetlen pozitívuma volt a Rákosi-rendszernek, hogy a munkás és szegényparaszt szülők gyermekei tanulhattak. Megkapták azt a korábban elképzelhetetlen lehetőséget, hogy kiemelkedhessenek az elmaradott szegényes környezetükből."

Galgóczi Erzsébet 1989-ben halt meg Ménfőcsanakon a szülői házban.

Janikovszky Éva talán a 20. Század gyermekirodalmának legmeghatározóbb alakja. Kucses Éva Etelka Nametta néven született, később vezetéknevét Kispálra magyarosította. A Szegedi Tudományegyetemen filozófia és néprajz szakon tanul. Pályája gyors felívelését részben politikai meggyőződése alapozta meg, már bölcsész egyetemistaként minisztériumi állást kapott, a kommunista rendszer káderének minősült. Kommunista aktivista időszakából ismerkedett meg későbbi férjével, Janikovszky Bélával, aki az ÁVH magas rangú tisztje lett.

Irodalmi alkotásainak főbb témái a felnőtt-gyermek kapcsolat hétköznapi konfliktusai voltak, mégis humorral és optimista világlátással kezelte ezt. Írásaiban hol gyerekek, hol felnőttek szemszögéből meséli el a két korosztály közti különbségeket. 1964 és '87 között az Ifjúsági (később Móra) Könyvkiadó főszerkesztője volt. Műveit 35 nyelvre fordították le.

janikovszky-eva-90-nok-lapja.jpg

Janikovszky Éva

Hamvas Béla felesége, Kemény Katalin is aktív volt az irodalmi életben. 1909-ben született, '32-ben magyar-francia szakos tanárként szerzett oklevelet, majd filozófiából doktori fokozatot. A 30-as években főként művészettörténeti publikációkat és novellákat közölt. 1947-ben látott napvilágot férjével készített művészettörténeti és filozófiai tanulmánya, a Forradalom a művészetben - absztrakció és szürrealizmus Magyarországon. Ezt Lukács György filozófus erős bírálattal ítélte, sőt a szerzőpár tiltólistára került, Szentendrére költöztek, ahol alkalmi munkákból voltak kénytelenek élni. Hamvas Béla halála után feldolgozta férje hagyatékot, és reménykedet a későbbi megjelenésben. A Labdajáték - misztérium hét színben ezoterikus könyve 30 évvel a megíráshoz képest 1987-ben jelent meg, míg a Sztélé nagyanyámnak c. regénye 2002-ben két évvel halála előtt, 42 évvel később a megíráshoz képest látott napvilágot.

A 20. Század népi szecessziójának egyik legnagyobb képviselője Lesznai Anna (1885-1966). Gyermekkorát a vergiliusi idill hatotta át, azaz a parasztélet boldog élvezője volt. Parasztasszonyoktól tanult meg hímezni, az iparművészet olyan hatással volt rá, hogy 1904-től országszerte, sőt Párizsban is iparművészeti tanulmányokat folytatott. A Nyugat első nemzedékéhez tartozott, a folyóirat első megjelenésének évében már publikálta verseit, egy évre rá 1909-ben a Hazajáró versek címmel első verseskötete is megjelent.

1911-ben a Nyolcak tiszteletbeli tagjukká választották. Ők a legjelentősebb avantgárd művészcsoport voltak Magyarországon a 20. Sz. elején. A tagok közt szerepelt Czigány Dezső, Kernstok Károly, Czóbel Béla és Márffy Ödön is. Lesznai Anna volt az egyedüli női tag. A társaságnak Párizsba nyúlnak vissza az előzményei - akárcsak Lesznainak. Tanulási céllal valamennyi tag megfordult a francia fővárosban, ott ragadt rájuk fauvizmus, amelyet a Fauves képviseltek Salon d'Automne (Őszi szalon) 1905-ös kiállításán. A fauves vadakat jelent magyarul, ezért kaphatták meg utólag a művészettörténészektől a "magyar vadak" nevet.

Lesznai második verseskötete már Bécsben jelent meg - később ide emigrál - 1913-ban, A kis pillangó utazása a Lesznán a szomszédos Tündérországban / Die Reise des kleinen Schmetterlings durch Leszna nach den benachbarten Feenreichen gyermekkorát összefoglaló mesékkel írta meg, amit ráadásul ő maga illusztrált. Érdekesség, Magyarországon csak 1978-ban jelent meg a könyve.

Rövid időre Ausztriába kényszerült emigrálni, majd visszatért Magyarországra, ahol textiltervezést tanított. 1939-ben azonban élete hátralévő részére az Amerikai Egyesült Államokba költözött, pontosabban New Yorkba. Itt is művészetet tanított, és halála évében adta ki életrajzi könyvét (Kezdetben volt a kert), majd halála után egy évvel jelent meg válogatott verseinek gyűjteménye (Köd előttem, köd utánam). A természetmotívum, akár kert, mint a kozmosz, fa, mint az élet, köd, mint a lelkiállapot végigkísérte munkásságát.

Nemes Nagy Ágnes (1922-1991) 1944-ben diplomázott magyar-latin- művészettörténet szakon, majd két évre rá férjével, Lengyel Balázzsal létrehozták az Újhold c. folyóiratot, amelyet a Dobi István vezette kormány betiltott, ennek ellenére Nemes Nagy Ágnes Baumgarten díjban részesült. Lírákat írt, emellett műfordítóként tevékenykedett, elsősorban francia és német - Racine, Molière, Victor Hugo és Brecht - műveket fordított. Első kötete Kettős világ címmel 1947-ben jelent meg, főműve az 1967-es Napforduló, az utolsó kötet pedig a Föld emlékei címet kapta, amely nem csak az írói munkásságát, hanem életét is lezárja. Érdekesség, hogy a 70-es, 80-as években folyamatosan tartotta magyar irodalmi emigrációval, illetve többször képviselte Magyarországot külföldi írótalálkozókon, így jutott ki pár napra az Amerikai Egyesült Államokba. Halála után - férjével együtt - Világ Igaza kitüntetést kapott, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek. A Világ Igaza az egyik legmagasabb nem zsidóknak járó izrael állami kitüntetést, amelyet kevesebb, mint ezer magyar birtokolhat (köztük Slachta Margit az első női országgyűlési képviselő vagy Ottlik Géza író).

Nemes Nagy Ágnes és Szabó Magda (1917-2007) között több közös vonás is van. Egyrészt mindkettejük magyar-latin szakos tanárként végzett - igaz más egyetemeken -, másrészt mindketten részesültek Baumgarten-díjban, habár az is igaz, Szabó Magdától később ezt visszavonták. Az 50-es években néhány regénye jelent meg, többek közt Az őz, amely egyetlen hosszú monológból áll, a főhős a két világháború történéseire reagál, mindezt egy dzsentri család sarjaként.  A Disznótor, Pilátus és A Danaida regényei a 60-as években jelentek meg - utóbbiról film is készült. Mindegyik valamilyen formában feldolgozza a nők hánykolódását a családi és társadalmi kapcsolatokban, akármint Kaffka Margit Színek és évek-ében. A Danaida ráadásul valamilyen párhuzamot állít a férjgyilkos Danaosz király lányaival és a középpontban álló könyvtáros Csándy Katalinnal. A lányok a király parancsára megölték a nászéjszakán a férjüket, ezért egész életükben egy lyukas hordóban kell vizet merniük a Pokolban. Csándy Katalin körül ugyanilyen monotonitással folyik az élet: egy jó szándékú, lelkiismeretes nő, aki nem találja helyét a világban, elveszik az apróságokban, a szűk környezetéből ki sem lép.

Legismertebb regénye az Abigél, amely Gina, egy kamaszlány történetét dolgozza fel, amikor őt apja a háború viszontagságai miatt egy internátusba íratja, amelyben ráismerhetünk a debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetre, ahol maga Szabó Magda tanult, sőt a cselekmény kulcsfontosságú szereplőjének esetében, Kőnig tanár úr személyében Hettesheimer Ernőnek, a franciatanárának állít emléket. A regényt több nyelvre - csehre, lengyelre, németre olaszra, románra, franciára - is lefordították, 2020-ra pedig az angol kiadás is várható. Az Abigélt szintén megfilmesítették.

A magyar ezoterikus irodalom egyik legjelentősebb képviselője Szepes Mária (1908-2007), aki sokaknak a Pöttyös Panni gyermeksorozatról lehet ismert. Eredeti neve Papír Mária, ilyen formában szerepelt a szülei által alapított Újpesti Népszínházban gyermekszínészként, később azonban már Szepes Mária néven publikált, mivel férjhez ment Szepes Béla olimpikonhoz. Született egy közös gyermekük is, aki korán, hét hónaposan életét vesztette. Ezután kezdte el írni az igencsak különös Vörös Oroszlán c. regényét, ami csak a második világháború után jelenhetett meg, akkor is 40 évre tiltólistára tette a rendszer. A regény témája, a Prima Materia, azaz az örök élet elixírje, amely halandókat halhatatlanná tesz, és megadja a lehetőséget, hogy emlékezzünk előző testünkre. A könyv tehát párhuzamba tehető a bölcsek kövével, amelyről korábban az alkimisták azt gondolták, hogy bármiből képes aranyat csinálni, illetve visszaadni a fiatalságot.  Ennek komoly előállítási folyamatot szenteltek. A bölcsek köve témája a modern, kortárs irodalomtól sem idegen, a nagysikerű Harry Potter sorozat első részében szintén ekörül forog a bonyodalom. Mindenesetre az efféle gondolatokat a kommunista rendszer nem tolerálta, és egyszerűen betiltotta a Vörös Oroszlánt, ezzel együtt Szepes Mária ezoterikus könyvei csak a rendszerváltás után jelenhettek meg. A számok misztikuma anyaságát körbeölelte, mivel a hét hónaposan elhunyt, hét kilós gyermeke, aki a házassága hetedik évében született és december 7-én temették el a hetedik parcellába. Hírnevet a Pöttyös Pannival szerzett.

28-szepes-mari.jpg

Szepes Mária

Csupán két éve hunyt el a Magyar Írószövetség volt elnöke, a Kossuth-díjas Jókai Anna (1932-2017). Már a gimnáziumi éveiben is az irodalom felé húzott a szíve, verseket és novellákat írt. Az érettségi után könyvelőként helyezkedett el, ám eközben levelezőszakon elvégezte a magyar-történelem tanárképzőt Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, így később tanárként dolgozott a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban. Írói pályáját két nagyobb csoportra lehet osztani, amelyet egymástól az 1972-ben megjelent Napok című regénye választja el. Az ezelőtt írt művei többnyire a boldogulást, társkereső nők körül forognak, ezekben fontos szerepet játszik a lélekábrázolás. A Napok után viszont inkább a "Szepes Mária-féle" spirituális művei kaptak nagyobb hangsúlyt. Az anyagi világ összefüggései egy magasabb rendű világgal vizsgálta, stílusa ekkor válik spirituális realizmussá, amely álláspontja szerint "az emberi sorsokban kifejezésre jutó isteni jelenlét, isteni gondolat megjelenítése". Ennek alapja a keresztény világ, ezért világképének kialakításában kulcsfontosságú szerepet ad a Bibliának. Ilyen regényei például a Szegény Sudár Anna című naplóregény,  Ne féljetek, amely az öregedés és az elmúlás köré épül, akárcsak az Imitatio Christi, ahol "a fénylény Jézus Krisztus, aki beleilleszti a lelket abba a szellemi valóságba, ahol össze tudja magát mérni a világgal, aminek a törvényeit nem tudta teljesíteni". Jókai Anna életét - állítása szerint - a következő közmondás határozta meg legjobban: "úgy dolgozzál, mintha örökké élnél és úgy imádkozzál, mintha este meghalnál".

Bálint Ágnes (1922-2008) már nem csak a könyvek világában alkotott, hanem forgatókönyvíróként és dramaturgként is tevékenykedett, munkásságán pedig generációk nőttek fel. Neki köszönhetjük a Kukori és Kotkodát, a Mazsola és Tádét, a Futrinka utcát és a Szeleburdi családot, de nélküle nem lenne ugyanolyan a Mirr-Murr, a kandúr, a Vízipók-csodapók, a Mekk Mester, a Kockásfülű nyúl, Pom Pom meséi, a Vuk, a Nagy ho-ho-ho horgász vagy a Magyar népmesék. A tévéképernyőn kívül számtalan meseregénye jelent meg, a gyermekirodalom egyik legismertebb alkotása - amit később meg is filmesítettek, és rajzfilmsorozat készült belőle - a Frakk a macskák réme, illetve a könyv második része a Frakk és a foci.

Végezetül Vathy Zsuzsáról néhány szó: 1958-ban érettségizett a Türr István Gimnáziumban Pápán, ahol társaival az irodalmi önképzőkör mellett vívószakosztályt is alapítottak. Először Veszprémben szerzett olajmérnöki szakon diplomát, ugyanakkor később a Budapesti Bölcsészkar hallgatójaként újságírói oklevelet szerzett. Tanulmányait "összekötve" a Dunai Kőolajvállalatnál lett üzemi újságíró. Itt küldték féléves útra az NDK-ba, ez ihlette Útijelentés című novelláját. Az Életünk, halálunk-ban örökíti meg férjével, Lázár Ervinnel közös életüket.

Két évvel ezelőtt nagy vihart kavart szerte az országban halála. Lánya, Lázár Fruzsina beszámolója szerint nem látták el időben édesanyját, sőt több mint hat órát kellett várniuk a Honvédkórházban, miután Vathy Zsuzsa már napok óta rosszul volt, és orvosról orvosra jártak. Vathy Zsuzsa 76 évesen hunyt el.

A bejegyzés trackback címe:

https://eletmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr4515334346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tordai Hasadék Teri Anya 2019.12.03. 15:17:23

"radikálisan jobboldali nézetei teljes mértékben szembeálltak nemi identitásával" Ez mekkora sületlenség! Hol van az előírva, hogy aki buzi, az csak baloldali lehet? Főleg ennek a fordítottja, hogy aki baloldali, az csak buzi lehet?