Nők választójogának története Magyarországon
2018. szeptember 08. írta: Pataba13

Nők választójogának története Magyarországon

Mára természetessé vált, természetesnek is tekintjük, hogy nők és férfiak egyaránt szavazhatnak a választásokon, azonban nem is olyan rég a nőknek komoly harcokat kellett vívniuk e alapjog megszerzéséért.
womenvotehistorical.jpg

Legkorábban 1848-ban merülhetett fel előrelépés a nők választójogának megszerzéséért, de inkább csak rontottak a helyzeten. A forradalom hevében Teleki Blanka és tanítványai kiáltványt adtak ki a női egyenjogúságért. 

Szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavatok; a magyar mit mond, meg is tartja, azért legyenek a nők is egyenlőek.” Kívánságaik közt szerepelt, „hogy ne legyenek olyan mondatok: mindenki bír szavazattal, kivévén a nőket.

Az 1848. áprilisi törvények V. cikkében szélesítették a választójog értelmezését, azonban a nőkbe bele is rúgtak. Gyújtogatóknak, hazaárulóknak, gyilkosoknak, csempészeknek és nőknek nem volt joguk ezután szavazni. Ezután a nők választójogáért folytatott harcát Magyarországon az 1890-ben megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az 1904. december 18-án megalakult Feministák Egyesülete vezette. Az egyesület alapítója Glücklich Vilma (pedagógus), és talán a legismertebb vezetője még Bédy-Schwimmer Rózsa (újságíró). A Feministák Egyesülete aktívan kampányolt lapjukon, a Nő és Társadalom című újságukon keresztül a nők választójogáért: Mindenről igyekeztek tudósítást írni, ami a választójogi küzdelemhez kapcsolódott, a lapon keresztül is szervezték az egyesület tagságát és munkáját, gyűléseket hirdettek, hazai és külföldi politikusokat kérdeztek a nők választójogáról, rendszeresen tájékoztatták olvasóikat arról is, hogyan alakul a nők szavazati jogának megszerzése külföldön, így beszámoltak az 1906-os finn sikerről is, és közölték finn munkatársuk tudósítását:

Mindenütt több nő szavazott, mint férfi; az én választókerületemben 50 százalékkal több. (…) Előkelő arisztokrata asszonyok órák hosszan, türelmesen vártak cselédek oldalán. (…) Vak, néma, sőt beteg öreg asszonyok sem mulasztották el az alkalmat, hogy alkotmányos jogaikkal éljenek. Egy parasztasszony egyik kerületből a másikba vándorolt, hogy szavazatát leadja. Végre kisült, hogy valahol vidéken kell szavaznia. A legközelebbi vonattal odasietett, hogy mindenesetre élhessen választójogával.

Megjegyzendő, hogy Finnország ma is mintaország a nők és férfiak egyenjogúságában. Például a képviselők közel fele nő, de már az 1900-as évek elején közel 20 nő be is került a törvényhozásba.

Eközben a magyar Országgyűlésben megosztó volt a nők szavazati jogának bevezetése. Az egyik legnagyobb ellenző Giesswein Sándor kereszténydemokrata politikus volt, míg a másik oldalt Mezőfi Vilmos szociáldemokrata politikus segítette. Giesswein a nők választójogának megadását indokolatlannak tartotta, míg Mezőfi azért kampányolt, hogy a nők is olyan politikai jogokat élvezhessenek, mint a férfiak.

„A nő nemcsak nő, hanem ember is. S az, hogy nő, kizárólag a magánügye.” A választójogot a férfiakkal azonos feltételek mellett kell megadni.

1903-ban a Szociáldemokrata Párt programjában az általános jogegyenlőséget fogalmazta meg, míg a Nő és Társadalom lap 1909-ben tette közzé politikai programját. 31 pontban fogalmazták meg, hogy miért kell a nőknek választójog. Ezzel ők voltak az elsők, akik részletesen megfogalmazták a nők helyzetét az adott korban.

Ez a mozgalom nem más, mint a kormánynak hangulatcsináló kitartott társasága, amely Lukács László miniszterelnökkel is lepaktált, hogy nehány diplomás nőnek választói jogot csikarjon ki. Ezért nincs semmi köze a szociáldemokráciának a feministákhoz, mert a mi meggyőződésünk az, hogy necsak a diplomás és fűúri hölgyeknek, hanem a dolgozó nőknek is legyen választói joga. A nők jogaikat azonban sohasem a mágnásasszonyok parfümös mozgalmával, hanem osztályharcos szervezkedéssel tudják kivívni.” - Nő és Társadalom 1913.

Ugorjunk kicsit vissza a múltba. A magyar nőjogi törekvések csírái 1790-ben jelentek meg először. Bárány Péter a magyar nők nevében kérést terjesztett elő az Országgyűlés elé, hogy azon nők is részt vehessenek megfigyelőként. Habár a nők beleszólási jogot nem kaptak, mégis haladásnak tekinthető, mert egyes országokban, például Franciaországban épp ekkor zárták ki a nőket az Országgyűlésből.

Több országban is elindultak a nőjogi követelések, mely szimplán arra hívta fel a figyelmet, hogy a nők is emberek, a nők is állampolgárok, de a férfi vezetők azonnal rögzítették a törvényekben, hogy választójog csak a férfit illeti. Például Hollandiában, ahol az ország első női orvosnője, Aletta Jacobs felvételét kérte a választói névjegyzékbe. Máshol akadtak, akik „illegális” szavazással próbálkoztak: Angliában 1867-ben a feminista Lydia Becker biztatására a választói névjegyzékbe „véletlenül” bekerült a kereskedő özvegyasszony, Lily Maxwell, majd Amerikában 1872-ben a nőjogi élharcos, Susan B. Anthony (róla ebben a cikkben a blog részletesebben beszámolt). Habár Magyarországon az ilyen akciók elmaradtak, a nők napról-napra bizonyították helyüket különböző pályákon. Az oktatásért vívott harcban több sikert is el tudtak érni. Például 1895-ben a nők előtt is megnyíltak egyes egyetemek karai.

centenary-of-the-womens-vote-in-london_votes-for-women-image-courtesy-of-museum-of-london_052873e088e6cffc38925782d2bf799a.jpg1918-ban (azaz 100 éve) kaptak a nők választójogot Magyarországon. A Károlyi-kormány programjában szerepelt a választójog reformja, melyben a nők szavazáshoz való joga is szerepelt.  Az 1918. évi I. néptörvény a nők választójogát a 24. életév betöltéséhez, 6 év magyar állampolgársághoz, írni-olvasni tudáshoz kötötte. A tervezet 1919 márciusában készült el, megvalósítását a proletárdiktatúra létrejötte megakadályozta. A Tanácsköztársaság idején a választási jogosultságot 18 évre szállították le, s a nők is kaptak választójogot. 1919. április elején tanácsválasztásokat tartottak. A falvakban többségében nyílt szavazás történt, s a választójog nem volt általános. Nem volt választójoga a kizsákmányolónak minősítetteknek és a papoknak.

A Tanácsköztársaság bukását követően, 1919 őszén alakult Friedrich-kormány programjában szerepel az általános és titkos választójog bevezetése. A kormány 1919. november 17-én új választójogot határozott meg: 

A rendelet értemében nemzetgyűlési választójoga van minden férfinak, aki 21. évét betöltötte, aki 6 év óta magyar állampolgár, fél év óta ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van, ennek az életkornak a betöltése előtt is választójoguk van azoknak, akik 1918. évi november hó 1. napja előtt legalább 12 héten át a harctéren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek.

A nők választójogát a férfiakéhoz hasonlóan állapították meg, ám itt kikötötték még az írni-olvasni tudást is.

1920-ban újabb fordulópont következett, ugyanis Slachta Margit (1884-1974) parlamentbe került, ezzel ő lett Magyarország első női országgyűlési képviselője. 1922-ben szigorítottak a választójogon, mind a férfiak, mind a nők esetében. Klebelsberg Kunó belügyminiszter javaslatai szerint 24-ről 30-ra kell emelni a választójogot, továbbá 10 év állampolgársághoz kell kötni azt. Ezenkívül a nőknek megkövetelte a saját keresetet, a 8 középiskolai osztály elvégzését és két vagy több törvényes gyermeket.

A választójogi bizottság 1922. február 9-én elvégezte munkáját, ezt követően kezdődött a parlamenti vita.

A hozzászólók között elsőként Slachta Margit mondta el a véleményét 1922. február 14-én a női választójog vitájában.

Felszólalásában arra a kérdésre kereste a választ, miért nem egyenlő cenzus alapján kívánják megállapítani a férfi és női választójogot. Beszédének központi gondolata az volt, hogy a történelem folyamán a nők mindig dolgoztak, számtalan nagyszerű találmányt hoztak létre, az emberiség javát szolgáló tetteket hajtottak végre.

A háborúnak, a pusztulásnak nem az előidézői, hanem szenvedő alanyai voltak. A társadalom változása, a kapitalizmus kialakulása jelentős hatással volt életükre, munkájukra, a kényszer a gyárakba, a gépsorok mellé vitte őket. A nők bebizonyították, alkalmasak arra, hogy saját életük alakításán túl véleményükkel hozzájáruljanak a politikai élet változtatásaihoz. Jogaikat a férfiakéhoz mérten egyenlően kell megadni.

A javaslatból végül nem lett törvény, mivel 1922-ben a nemzetgyűlés mandátuma lejárt (Slachta Margité is, akit 1945-ben újra képviselővé választottak). 

42019.jpg

Slachta Margit

A 2200/1922 ME. rendelet

Férfiaknál: 24 éves korhatárt, 10 év magyar állampolgárságot, 2 év helyben lakást, 4 elemi végzettséget írt elő;

Nőknél: 30 éves korhatárt, 6 elemi sikeres elvégzését, de 4 elemi elegendő, ha férjezett és legalább három gyermeke van, vagy saját keresetéből tartja fenn magát, és aki főiskolát, egyetemet végzett, 30 év alatt is szavazhat.

Ezzel a változtatással a polgárság kevesebb, mint 64%-a jutott szavazati joghoz, a hat elemi megkövetelése pedig szűkítette női szavazók számát. Az új Országgyűlés egyetlen női képviselője Kéthly Anna lett.

Ezután Bethlen István kormánya 1925-ben kisebb-nagyobb változtatásokat hajtott végre a rendeleten, amely lényegében nem változtatott. Következő változás a két világháború közötti időszakban történt, ahol Darányi Kálmán miniszterelnök nyújtotta be a javaslatát:

Férfiak esetében választójogot kaphat, aki  26. életévét betöltötte, 10 év óta magyar állampolgár, 6 éve egy helyben lakik, a 6 elemit elvégezte, választójogot kaphat az a férfi is, aki írni–olvasni tud, családfenntartó, és háborús vitézségi éremmel vagy Károly-csapatkereszttel rendelkezik, egyetemet vagy főiskolát végzett férfinak az állampolgárság és az egy helyben lakás cenzusának kellett eleget tennie.

Nők esetében választójogot kaphat, aki  30. életévét betöltötte, 10 év óta magyar állampolgár, 6 éve ugyanabban a községben lakik, a 6 elemit elvégezte, saját vagyonából vagy keresetéből tartja el magát, olyan férfinak a felesége, akinek van választójoga, választójogot kaphat az a nő is, aki tud írni-olvasni, négy vagy több törvényes gyermeke van (háborúban hősi halált halt gyermek élőnek számít), egyetemet vagy főiskolát végzett nőnek az állampolgárság és az egy helyben lakás cenzusának kellett eleget tennie.

Kéthly Anna az életkori cenzus ellen szólalt fel a módosítás vitanapján: 

A munkásnők politikai ítélőképessége a munkában fejlődik ki, semmivel sem kevesebb, mint a tanult nőké, tehát 24, 26 vagy 28 éves korban a nők éppen olyan alkalmasak politikai döntések meghozatalára, mint 30 éves korukban.

A törvénymódosítást 1938-ban el is fogadta mind az alsó, mind a felsőház. A törvény vívmánya a titkos szavazati jog volt, azonban a szigorodtak a nőkre nézve a műveltségi és vagyoni kritériumok.

1920 és 1944 között öt női képviselő került be a magyar parlamentbe:
• Slachta Margit, 1920, Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja;
• Kéthly Anna, 1922–1948, Magyarországi Szociáldemokrata Párt;
• Báró Orosdy Fülöpné Herzog Margit, 1931, pártonkívüli;
• Melczer Lilla, 1932, Egységes Párt, 1935, Nemzeti Egység Pártja, 1939, Magyar Élet Pártja;
• Toperczer Ákosné Hagara Róza, [1935-1939] 1935-ben pótképviselő, 1936-ban Wolff Károly halálát követően került a parlamentbe, Keresztény Nemzeti Szocialista Párt.

1945-ben lett Magyarországon általános és egyenlő a választójog. A választójogi korhatár nőknél és férfiaknál egyaránt 20 év lett, és eltörölték az összes korábbi cenzust. Egyre több nő került be a nemzetgyűlésbe, 1945-ben 16, amely csak hattal kevesebb a jelenlegi 22 főnél.

Forrás: rubicon.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://eletmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr7814229195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.